HTML

Bunker

Industrial, EBM, Electro-Industrial, Futurepop, Low Life - High Tech, Posztapokaliptikus-Posztnukleáris Cyberpunk blog egy atombunker mélyéről, amíg csak áll a világ... Utána meg főleg.

Friss topikok

Utolsó kommentek

Linkblog

Electric Heartbeat bulibeszámoló - avagy vámpírtámadás, cigányzene, és ipari forradalom

2009.03.08. 14:24 :: Gabriel (B)

Sajnos mostanában igen kevés időm volt írni, mivel éjjel-nappal az e-klubban táncoltam, D&G felsőben, hátranyalt melírozott hajjal. Najó, ez nem igaz. Pontosabban annyi igaz belőle hogy időm az tényleg nem volt.

De most pótolunk. Még február 28-án rendezték meg a Kék Yukban az Electro Heartbeat  nevű industrial / ebm bulit, amire úgy éreztük pár barátommal, hogy szinte kötelességünk elmenni. Én személy szerint az utóbbi időben nem vagyok elragadtatva a Gyáras buliktól, ezért kifejezetten örültem egy olyan industrial bulinak, amit nem ott rendeznek. Bizakodva indultunk meg tehát a Kék Yuk felé. Bizakodva, és sietve, mert azt hallottuk az első tíz megérkező Electric Heartbeat cd-t kap ajándékba. Sürgettem is a csapatot, mert biztos voltam benne hogy ez a T.A.N.K. nevezetű együttes cédéje, akiket én egyrészt zenéjük miatt, másrészt személyes okok miatt is nagyon kedvelek. A személyes okokról majd egyszer írok, örülni fogtok neki biztos.

A bulin rengeteg érdekes dolgot láttunk (erről majd később írok még) de a furcsaságok már a bejáratnál elkezdődtek. Először egy tízfős, kifejezetten szakadt, úgy is mondhatnám "trú" punk bandába futtunk bele, akik jellegzetes "neharaguggyálegykisaprópiárakéne" köszöntésükkel üdvözöltek minket, sőt, kifejezetten engem, pedig nem hiszem, hogy olyannak néztem ki, aki adni fog nekik. Majd ezután nagyszámú emóba botlottunk, és csodálkozva konstatáltuk, hogy ezek még nem haltak ki. Egyébként rájöttem miért hordják így a hajukat az emo lányok (is). Volt szerencsém közelről megfigyelni ezeket a lényeket, és bizony olyan rusnyák voltak, hogy Giger ihletet meríthetett volna az arcukból következő munkájához. Aztán igazán meglepő fordulat következett, mikor is a csapat visongó emo lány, és az óbégató trúpank banda  egymás után ment be Vörös Yukba. Félmilliós kérdés olvasóinkhoz: Milyen koncert vagy buli lehet az, ahova 13 éves emók, és tizen-huszonéves punkok is lemennek. A megfejtést kommentben várjuk.

Végülis nem sikerült az első tíz között leérnünk, így nem kaptunk cédét, de állítólag nem is az volt amire én gondoltam. Egy kevés kanapénpunnyadás után megérkezett 1nf3st3d nevű szerzőnk/hackerünk/ügyeletes geekünk is, akinek mindjárt felvázoltam egy igen ritka és kellemetlen kínhalált, amennyiben nem ír ide az elkövetkező pár napban sem semmit.

Az első órákban a kisteremben, ami elvileg a mötálrészleg volt, igen kellemes industrial számokat játszottak, úgyhogy örültünk. Sőt, leadták a Funker Vogt-tól a Red Queent is, ami igencsak meglepett, tekintve hogy az a leghosszabb és talán a leglassabb számuk. Erre idővel a selector is rájöhetett, mert pár perc után kinyomta. Remélem elkapja őt ezért a vámpír. A vámpír, aki ott volt a bulin. Róla majd később.

Nem sokkal később a nagyteremben is beindult a zene, ami kifejezetten jó volt. Végre nem kellett 4-5 hardtechno, meg hardstyle számot végigszenvednem, hogy hallhassak egy igazán fasza industrial "nótát" is. Industrialt ígértek, industrialt adtak. Korrekt! Ahogy damilaja (akit utolsó lábtörése óta nem láttunk, reméljük nem taposták halálra valamelyik koncerten) mondaná jól elbugiztunk egy ideig, majd szépen elhallgatott a zene, és megérkezett a S.C.E.L nevű magyar electro industrial együttesecske. Őszintén szólva én róluk eddig még nem hallottam, de a dobosukat volt szerencsém ismerni, aki azt állította, ők ebm-et játszanak. Ez csak fokozta örömömet, mert amúgyis úgy voltam vele, hogy engem ez a koncert érdekel. Nos, bár nem ebm-et játszottak, sokkal inkább electroindustrialt, meg kell hogy mondjam, a koncert egész jó volt. Az elején kicsit szerencsétlenkedtek a hangosítással, ami rövid úton a nagyterem szinte teljes kiürüléséhez vezetett. Ami igazán sajnálatos. Nem teljesen értem ezeket az embereket. Magyar electro industrial banda, és egyszerűen nem voltak rá kíváncsiak. Igen, valóban nem annyira fasza mint a Combichrist, vagy a God Module, de jó. És magyar! Tudjátok, kicsit kicsi, kicsit sárga, de legalább a miénk. Tehát sajnos mindössze 5-7 embernek kellett játszaniuk, ami valószínűleg nem volt nagy öröm, de ettől mi még fasza koncertet kaptunk. Aki szerint meg elfogult vagyok, annak igaza van. Zenét csinálni, koncertet tartani, nem könnyű. Nem könnyű, és ebben a műfajban nem is kifizetődő sajnos, ezért jár a tisztelet a srácoknak (és az énekesnőnek is természetesen). Az utolsó daluk egyébként a "Tavaszi szél vizet áraszt" kezdetű magyar nóta volt. Erre páran röhögni kezdtek, én pedig igen érdekes arcot vágtam, de akkor lepődtünk meg mind igazán, amikor beledörrent a basszus az énekbe, és meghallhattuk a (valószínűleg a világon első) industrial műfajban feldolgozott magyar népdalt. Ha megkapom tőlük a számot megmutatom nektek, mert igen ütős. Szóval összegezve a koncert jó volt, aki pedig ezalatt a kisteremben rázta a fejét a mötálra, az bekaphatja. Nekik is.

A koncert utána 1nf3st3d csillogó szemekkel jelentette be, hogy most -V.E.N.-  fog jönni. Ekkor még nem értettem pontosan mi a csillogás tárgya, de később gyanússá vált hogy többi nőismerősöm is csillogó szemekkel tekint rá. Bár az én szemem sokkal inkább műrasztás szájbergót lányok hatására kezd csillogni, én is megörültem -V.E.N.--nek. Valójában nem sokat tudtam róla, mindössze annyit hogy a servo.hatredben billentyűs, de már ez is elég volt ahhoz hogy bizalmat szavazzak neki.

És nem csalódtam. Gondolkodás nélkül kijelenthetem, hogy -V.E.N.- a legfaszább selector akivel eddig industrial bulin összefutottam. Minden száma telitalálat volt. Új Combichrist? Naná. Suicide Commando remixek? Még szép. Tényleg nem volt még olyan, hogy egy óra alatt egyszer se mondjam azt én, vagy valaki a társaságból, hogy "á, én leülök, ez egy szar szám". Szóval -V.E.N.- for prezident, ezentúl számomra a neve biztosíték arra hogy jó lesz a buli. Amit pedig még érdemesnek tartok vele kapcsolatban megjegyezni, az, hogy ami igazán kiemeli őt rengeteg más selector és DJ közül, hogy tisztán látszik mennyire élvezi amit csinál. Nem vigyázállásban keresgél a számok között, hanem ő is bulizik. Élvezi amit csinál, és ezt a közönség is érzi.

-V.E.N.- egyórás ipari forradalma után mindannyiunknál low battery alarmot jelzett a rendszer, ezért megcéloztuk a legközelebbi kanapét, és ledobtuk magunkat. Egyébként a nagyteremnél senki ne próbálja kényelmesen ráveti magát a kanapékra, mert kemények. Nem, nem az a süppedős, bealvós fajta amit a Gyárban megszokhattunk. Szóval óvatosan azzal a lehuppanással. A kinti kanapék keménysége miatt (bizony, nekünk nem jó ám akármi) inkább a kisteremben punnyadtunk le, ahol éppen Hozéizmus volt. Namármost Hozé az egy érdekes figura. Emlékszem hogy meglepődtem amikor először láttam. "Jé, itt van Marilyn Manson!". Már majdnem autogramot is kértem, amikor feltűnt hogy még öt másik Manson követi.

Egyébként észrevettétek hogy minden szubkultúrának megvannak a maga celebjei? A skinheadeknél ott van Erik, a punkoknál Mina, a darkosoknak pedig Hozé. Persze lehet hogy vannak az általam említetteknél ismertebb arcok is ezekben a körökben, de az biztos hogy ezek a nevek is mindenkinek mondanak valamit.

Szóval Hozéizmus volt keményen. És miközben a gótok és metálharcosok hörögve pattogtak az oszlopok között, mi Kingával úgy döntöttünk eszünk valamit. Kinga szerencsére élelemes volt, és így nem kellett négyszáz forintért szeletpizzát vennünk, hanem ehettünk... Na mit? Na szerintetek mit hozott Kinga? Na? Hát BABAPISKÓTÁT! Igen kérem, így van. Előttünk feketébe öltözött, vámpírok, hollók, meg különféle alvilági teremtmények ugráltak, miközben mi a kanapéba süppedve majszoltuk a babapiskótát. Érdekes látvány lehetett.

-V.E.N.- távoztával sajnos érezhetően esett a színvonal a nagyteremben - számomra mindenképp - ígyhát punnyadtunk. A metálos korszakunkat már rég lezártuk, ezért nem igazán tudtunk kisteremben ugrálni, pedig rengeteg jó számot nyomtak. Olyanokat amiket még kispöcs koromban imádtam. No de az az idő elmúlt. Nomegaztán, hogy lehet mondjuk Slipknotra táncolni? Ez a kérdés többünket is foglalkoztatott, de szerencsére hamarosan választ kaptunk. Egész egyszerűen. Az a lényeg hogy szard le a zenét. Meg se próbálj a zenével összhangban, netán ütemre mozogni. Miközben percenkénti 3000 leütéssel verik a dobokat, és hörögve üvöltenek a mikrofonba, te táncolj csak úgy mint valami hínár amit a lágy balatoni szellő tekerget. Ezt jópár gótlány bemutatta nekünk.

Szóval Kingával békésen eszegettük a babapiskótát a vonagló gótok erdejében, mikor egyszercsak felsikoltottam, és megpróbáltam hátrafelé menekülni a kanapéról, ami nem sikerült, tekintve hogy mögöttünk fal volt.

- Úristen mi van? - kérdezte Kinga tágra nyílt szemekkel.
- VÁMPÍR! OTT EGY KIBASZOTT VÁMPÍR!
- Jó látom. És?
- De, de ez nem ilyen pózerszar, ez tényleg vámpír, nézd a szemfogát!

Igen, valóban ott volt egy középkorú, hosszúhajú, érdekes öltözetű férfi, akinek VALÓBAN vámpírfogai voltak. Rólam tudni kell hogy gyűlölöm a vámpírokat. Fuj, nagyon. Át is mentünk a másik terembe, ahol pedig kemény buli ment. Egy darab lányka - aki már az elején megalapozta magának a hangulatot két füves cigivel - ült a sarokban átkulcsolt térdekkel, és meditált, vagy nem tudom mi. Amúgy érdekes figura volt. Néha felpörgött, akkor felállt, zúzott, aztán mint akiről leveszik a töltőt beborult a sarokba és fél óráig mozdulatlanul vegetált szépen.

Nem sokkal ezután következett a legdurvább dolog, amit valaha is industrial bulin tapasztaltam. Ezt semmi nem fogja űberelni, az egész biztos. A selector, berakott... kapaszkodjatok meg. CIGÁNYZENÉT!

Igen, tudjátok, az a csettintgetős-topogós cigánymulatós. Hát én könnyesre röhögtem magam, aztán odarángattam Lacit, akivel "Zsamó!" (ez mit jelent?) felkiáltással táncra perdültünk. Nagyon érdekes fejet vágott akihez odatáncoltunk, de sebaj, ez volt a cél.

Eztán valóban igazi punnyadás következett. Kingával és Blacksoniccal leültünk kisterem elé, és néztük a gótokat meg metálharcosokat, hogyan zúznak, és hogy életetik a Hozékultuszt. Hozé kollegája is kemény arc volt azért, egyszer beüvöltötte hogy: "Azért jöttünk hogy agyat együnk!!!!!". Bár Kinga szerint azt mondta, hogy "Azért jöttünk hogy együtt legyünk", de szerintem nincs igaza. Az én verzióm sokkal darkosabb.

Miközben már szinte félálomba süllyedtünk Corey Taylor andalító énekére, egyszercsak ott termett A vámpír! Odajött egyenesen hozzám, valamit mondott, aztán vigyorogva kivillantotta a szemfogait. Na a kurvaéletbe, ha tudtam volna hogy ez lesz hozok egy karót vagy valami. Vámpírt azt nem lehet csak úgy kiütni, mert ha eltalálod a fogát te is átváltozol. Egyik ismerősömet egyszer megharapta egy néger, azóta tud kosarazni. Tényleg. Csak megfogta a labdát, elhajította a francba, és hárompontos. Csont nélkül. Tehát vigyázni kell az ilyesmivel.

Miután elment a vámpír, Kinga idegesen fordult oda hozzám.

- Mit mondott neked??
- Mondta hogy helyes vagy.
- Mi hogy én?
- Igen.
- Úristen.
- És kérdezte a vércsoportodat is.

Már nem emlékszem pontosan hogy Kinga ezen röhögött, vagy halálsápadt arccal süppedt vissza a fotelbe, de szerintem ha nevetett, akkor biztosan tettette.

Később még ismét visszatért a vámpír, ekkor már felöltözve, hosszú, földig érő kabátban, és kemény kalapban. Ismét elvigyorodott, kivillantva hatalmas szemfogait, mondott valamit, amit megint nem értettem, pedig nagyon érdekelt volna mi az, aztán úgy érezte kezet kell fognia velem (remélem nem arról egyeztünk meg tudtomon kívül, hogy ghoulként felajánlom neki szolgálataim. Tényleg, most így utólag jutott eszembe, mekkora barom vagyok hogy kezetráztam vele. Lehet hogy tényleg valami szerződést hitelesítettem ezzel.) Majd meghajolt, és távozott.

Azt hiszem már minden említésre méltót megírtam itt, ami azon a bulin történt, leszámítva egy dolgot. Végre láttam lányt platformban táncolni. Sőt, igen jól táncolni. Élmény volt látni, hogy végre valaki nem csak ide-oda tipeg benne, hanem zúz. Na, szóval láttuk duracelllányt is. Egyébként ki volt az?

No mindegy, ez talán már sosem derül ki, mint ahogy az sem mire ráztam kezet a vámpírral, és hogy milyen koncert az ahova punkok és emók együtt mennek. Vannak ilyen rejtélyek bizony.

Összegezve, igen jó kis buli volt ez, aki kihagyta sajnálhatja, aki nem hiszi, az meg járjon utána.

7 komment

Címkék: magyar koncert beszámoló buli poén szórakozóhely industrial vámpír goth gót banda együttes ebm ld50 aggrotech electroindustrial harsh electro electro industrial v.e.n.

A bejegyzés trackback címe:

https://bunker.blog.hu/api/trackback/id/tr53989286

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

CybRed 2009.03.22. 22:22:02

A platformos lányt én ismerem! :)

Mrs. Christina bin Laden 2009.03.24. 15:02:09

"Végre láttam lányt platformban táncolni. Sőt, igen jól táncolni. Élmény volt látni, hogy végre valaki nem csak ide-oda tipeg benne, hanem zúz. Na, szóval láttuk duracelllányt is. Egyébként ki volt az?"
Én voltam. ^^ Való igaz, hogy szinte senki nem táncol platformban. De Én igen, és mindig! Még ha szétrobban a fejem, és leszakad a lábam, akkor is! ^^

Mrs. Christina bin Laden 2009.03.24. 15:03:46

S.C.E.L. nagyon hamis, és elviselhetetlen volt, nekem ez a véleményem. Nem véletlenül ürült ki a nagyterem.

Mrs. Christina bin Laden 2009.03.24. 15:05:37

Sharkey, tényleg ismersz? De jó Neked. Én is ismerlek.De jó nekem. :D XD

CybRed 2009.03.24. 21:42:43

Jó neked, jó nekem... Kell ennél több?! naná! ;) zúzda legközelebb is ezerrel! Max majd cipellek a hátamon XD